|
| | | | Érdekes dolog történt a szavazás első körében. Néhány kép jóval több szavazatot kapott mint a többi és ez kiváltotta egy pár ember felháborodását. Úgy tűnik, voltak olyanok akik kampányoltak a fotóik mellett és rávették a barátaikat, hogy szavazzanak.
Egy fotós, aki segített megszervezni a kampányt előre megjósolta, hogy mi fog történni, mivel mindig ez történik. Vajon baj? Meglepő?
Természetesen, hogy ha a versenyző szavazatokat vásárol, vagy feltöri a rendszert, akkor ez elítélendő, de pillanatnyilag semmilyen ok nincs arra, hogy ezt feltételezzük.
Ez azt jelenti, hogy vannak képek, amelyek nem kerültek be a legjobb 1oo közé? Persze. De ez a verseny és a demokrácia természetes útja – néhányan minden eszközt bevetnek annak érdekében, hogy ők nyerjenek.
Ez lett volna a célunk, amikor elindítottunk egy olyan versenyt, ami arra hivatott, hogy megszülessenek a legjellemzőbb képek Udvarhelyszékről? Természetesen nem. Párbeszédet szerettünk volna indítani, de nem a demokráciáról.
Hogy Winston Churchill szavaival éljek: “A demokrácia a legrosszabb rendszer, de a legjobb ami pillanatnyilag rendelkezésünkre áll”. Továbbra is rengeteg fantasztikus kép van a legjobb száz között és lehetőség van a második szavazás során győzelemre vinni azokat a képeket, amelyek Önök szerint a leginkább méltóak arra, hogy Udvarhelyszéket megmutassák. Minél többen szavaznak, annál kissebb az aránya azoknak akik kampányolva érhetnek el sikereket.
Természetesen ki is lehet maradni a szavazásból, kikapcsolni a számtógépet és majd keserűen figyelni azt, ahogy olyanok győznek, akik Ön szerint nem érdemelnék meg és akikkel Önök nem értenek egyet.
|
|
|
| | |
| |
| |
|
|
